2013. június 28., péntek

Egy izgalmas változás kellős közepén - Interjú Bérczes Ádámmal 2/3



Az Eurovíziónak sok tanulsága volt, de egy bizonyosan: valami változóban van itt, kérem. Már nem működnek a régi képletek a tömegek zenei értelemben való megetetésére, már mást kérünk. Vajon a közízlés alakult át, vagy eddig is ilyen volt, csak senki nem szólt semmit? Az ezeket leíró trendekről kérdeztem Bérczes Ádámot, a CLS Music lemezkiadó vezetőjét. Aztán kiderült, nemcsak a zene, hanem minden más is változik. Interjúsorozat, második rész.


Az elmúlt években egyre több olyan zenekar jutott el arra a szintre, hogy alternatívból populárissá vált, ezek közül jó néhány a CLS égisze alatt. Szerinted ez minek köszönhető?

Egyrészt megjelentek olyan médiafelületek, amik erre nyitottak voltak, pl. az MR2. Amikor indult a rádió, adtam nekik 50 CD-t, és érdekesnek találták ezt a senkiföldje irányt. Emellett a fesztiválozás is mainstreammé vált, ez pedig helyszínlehetőséget adott azoknak a zenekaroknak, akik felfutottak. Az, hogy ezek működnek, szépen jelzik, hogy annyira nem is alternatív a történet már, igenis van igény rá. Fontos az egésznek az organikussága is, a legtöbb alternatív művész a saját produktumát adja elő, ez a jellegénél fogva őszintébb, hitelesebb, és könnyebben utat talál az emberekhez. Számomra a Kedvesem sikere is ezt mutatja. Kapott egy felületet a dal, és utat talált az emberek szívébe. Lehet ezt bagatelizálni, ill. figyelmen kívül hagyni, miképp egy jelentősnek tartott média sem foglalkozott azzal, hogy mit is jelent Alex sikere, csak blogokon lehet erről olvasni .

Az embereknek tele van a hócipőjük azzal a műanyag zenével, amivel nyakon öntik őket. Nem lehet tömegeket hülyére venni, csak egy bizonyos ideig. Pláne most fontos ez, hiszen elég nagy kaki van az országban, zajlik az emberek teljes elhülyítése. Ennek köszönhetően az igaz szó és őszinteség lassan visszakerül a helyére az emberek szívében, mert felismerik, hogy ez valóban érték.

Az Egység Music is erről fog szólni: azoknak a zenészeknek ad majd otthont, akik felvállalják őszintén az élettel, a világgal kapcsolatos véleményüket. Nélkülözhetetlen, hogy a zenészek a társadalmi változások élére álljanak, hiszen a művészetnek, így a zenének is ez a célja, lényege, túl azon, hogy örömöt szerez, szórakoztat. Izgalmas változások jönnek, ill. már benne vagyunk a közepében.

Hogyan kerülnek be hozzátok a zenekarok? Mi az amit kerestek bennük? Érzésre megy, hogy meglegyen bennük a perspektíva, vagy vannak bizonyos szempontok?

Nagyon sok demót kapunk, alig tudom utolérni magam. Munka mellé szoktam őket hallgatni, és ha valamin fennakad a fülem, és jól esik még egyszer meghallgatni, az már jel számomra, hogy azzal érdemes foglalkozni, mert ami nekem tetszik, az sokaknak tetszik. Ezt nehéz volt elfogadnom, elhinnem sokáig, de most már megbarátkoztam a gondolattal. Persze van pár feltétel is, elsősorban a konstruktív zenéket keresem, azaz legyen építő, pozitív üzenete. Fontos az is, hogy olyan művészekkel dolgozzunk együtt, akik megértik, hogy akkor lesz jó nekik, ha másoknak is jó, akik tudják, hogy először adni kell, és ha jót és jól adunk, akkor kapunk. Ez egy ilyen játék. De ezek a feltételek is érzésekre vezethetőek vissza, szóval alapvetően érzésre megy. 

Most már zsinórban két Eurovízión voltatok kint. Mennyiben volt könnyebb végigcsinálni idén a tavalyi tapasztalatokkal a hátatok mögött?

Összességében a harmadik, mert Rúzsa Magdival is mi voltunk kint Helsinkiben anno, csak akkor nem volt épp hazai kiválasztó verseny. De ettől még nem volt könnyebb. Teljesen más volt Alexszel együtt dolgozni, mint a Compact Discoval. A legnagyobb különbség az volt, hogy a Compact Disco nagyon akarta ezt a sikert, mind a hazait, mind a nemzetközit, és ezért teljesen más volt az attitűdjük, nagyon sokat tettek a sikeres szereplés érdekében. Alex viszont nem akart elindulni az itthoni versenyen sem, ez az én „hibám” volt. Emiatt az itthoni verseny végéig komoly lelkiismeret furdalás volt bennem, hogy berántottam Alexet egy olyan történetbe, amibe ő nem akart beszállni. Ő egy befelé forduló zenész, aki most kapott egy irgalmatlan népszerűséget, és emiatt rengeteg támadást is. Pont emiatt nagyon kellett arra figyelnünk a kinntartózkodásunk alatt, hogy jól érezze magát, hogy amikor fellép a színpadra, jó hangulatban legyen. De túl sok meló nem volt kint, mivel erősen limitáltuk a médiamegjelenéseket. Ez egyébként taktikai húzásnak is jó volt, mert az, hogy nehezen megközelíthetővé vált, felkeltette a kinti média érdeklődését. Mondjuk nem is nagyon voltak felkészülve a riporterek, mármint ami a háttérmunkát illeti, így sok felesleges interjút el tudtunk kerülni. Baku fizikailag vett inkább igénybe, a mostani pedig lelkileg, szellemileg. De nagyon felemelő volt mindkét verseny.



Szerinted mi áll annak a hátterében, hogy ennyi támadás érte ByeAlexet?

Lényegében egy Babits Mihály idézettel tudom indokolni:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

Nagyon sok embernek nem szép az ének a lelkében. Az, hogy mekkora szar van az országban, a világban, egyrészt nagyon sok embernek okoz szeretetlenséget, ill. ez a szeretetlenség okozza ezt a helyzetet is. Nem tudták hova tenni, hogy egyszer csak jön egy csávó a semmiből, ír egy szerintük egyszerű dalt, és ekkora hullámokat ver. Azért mert ez egy őszinte dal, és a szeretetről szól, ennyi. Mi sem bizonyítja jobban, hogy minden gyerek imádja, és kik őszinték és tiszták, ha nem a gyerekek? Ez egy “kőkemény“ szívnyitogató dal, és a lehető legjobbkor jött az országnak. Nagyon megható leveleket kapunk, van aki leírta, hogy leukémiás, és az életkedvét hozta vissza, más pedig azt írta, hogy a felesége meghalt 1 évvel ezelőtt, és a Kedvesemet hallgatva végre meg tudta siratni. Már attól lúdbőrözöm, hogy ezekről beszélek.

Ezért van értelme ezt csinálni. A celebvilág képviselőinek tükröt tartott a dal, aki belenézett megláthatta, hogy mi a saját teljesítménye és e dal sikere közt a különbség. No ezért köpködték őt annyian....persze csak szerintem.

2013. június 21., péntek

Egy izgalmas változás kellős közepén - Interjú Bérczes Ádámmal 1/3

Az Eurovíziónak sok tanulsága volt, de egy bizonyosan: valami változóban van itt, kérem. Már nem működnek a régi képletek a tömegek zenei értelemben való megetetésére, már mást kérünk. Vajon a közízlés alakult át, vagy eddig is ilyen volt, csak senki nem szólt semmit? Az ezeket leíró trendekről kérdeztem Bérczes Ádámot, a CLS Music lemezkiadó vezetőjét. Aztán kiderült, nemcsak a zene, hanem minden más is változik. Interjúsorozat, első rész.



Bár a hazai zenei élet elég szerves részét képezed, mégis alig lehet rólad információt találni. Ez tudatos háttérben maradás, vagy egyszerűen nem jut el odáig a hazai média, hogy téged is megkérdezzen? 

Az hiszem, inkább az utóbbi, nem nagyon jut el odáig a média, hogy megkérdezzen bármiről. Nem áll össze nekik a kép, általában nem tudják, mi az, hogy lemezkiadó, hogy több zenekar sikeréért dolgozik egy-egy kiadó, és ha több zenekar sikeres, akkor érdemes összefüggést keresni. Általában ha megkeresnek, többnyire a jogdíjakkal kapcsolatban érdeklődnek, hogy hogy van az Artisjus, meg a MAHASZ szabályozás, a tartalmi és kulturális értékét a munkánknak nem nagyon firtatják. 

Ennek megfelelően viszont tudatos a háttérben maradás, magamat nem promózom, bár ez valószínű a közeljövőben változni fog, mert az új label-ünknél, ami az Egység Music lesz, már szükség lesz arra, hogy magamat is exponáljam, mert nálam hitelesebben nem nagyon fogja tudni azt senki bemutatni.




Induljunk akkor kályhától, mert sokszor nem egyértelmű, mit tartunk alternatív zenének, és mit populárisnak, főleg ha összevetjük a külföldi megítéléssel. Te hogyan definiálnád? 

Én nem definiálnám. Régebben még működtek a műfaji besorolások, szerintem ma már ez nagyon nehéz. Elég csak megnézni a Fonogram díjátadó kategóráit, ahol pl. a pop-rock-ban van Majka, pedig ő rapper. Szerintem ma már nem relevánsok a műfaji besorolások, pláne, hogy egy zenekar különböző dalaiban is jellemzők a műfajváltások. Én úgy kategorizálok, hogy van nekem tetsző és nekem nem tetsző zene.

Amit alternatívnak hívnak, az gyakorlatilag minden, amit a mainstream rádiók nem játszanak. De a pop-ság a popularitást, népszerűséget jelenti, tehát lényegében az MR2 meg régen a Radio Cafe beindulásával az alternatívból pop lett. Én inkább úgy bontanám, hogy üzenetet, értéket, közvetítő vagy üzleti célból létrejött zene. Leginkább az undergroundot szokták társítani az alternatívval, talán ez illik rá a legjobban.

A mi zenekarainkat úgy hívtam, hogy „senki-földje” zenekarok. A mainstreamhez túl alternatív, az alternatívhoz túl mainstream, ezért nem is szeretem a besorolásokat. Az Anna and the Barbies például mostmár egyáltalán nem mondható alternatívnak, hiszen még az RTL Klub Híradójában is lement a klippjük.



Szerinted a hazai lakosság mekkora hányada vevő erre a zenei világra?

A legtöbb tv, rádió mind hallgatottsági adatokkal fényezi magát, de ha összeadjuk, hogy egy adott este hányan néztek tv-t, akkor kb. 4-5 millióra jön ki az összesítés. Tehát 5-6 millióan nem néznek tv-t., róluk sosem esik szó. Ugyanez érvényes a rádiós hallgatottságra, de ott még alacsonyabbak ezek a számok. Szerintem mindenki, aki nem kereskedelmi médiát fogyaszt, az alternatív média, ill. alternatív zenék után megy. Zenefogyasztás tekintetében szerintem ez megvan 60%. Csak erről nem nagyon beszélnek. Nyilván a kereskedelmi média nem fogja jelezni, hogy csak az ország 40-50%-a hallgatja őket. ByeAlex sikere szerintem jól érzékelteti ezt. Ugyanis Alex kapcsán rengetegen jelezték, hogy noha nem néznek tv-t, de ezt a műsort megnézték és miatta szavaztak. Előbújt a nem mért tömeg egy része. A tömegmédia nem foglalkozik ezzel, de interneten gyönyörűen látszik.

Eleinte, mint lemezkiadó, én is ágáltam az internet ellen, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez egy tök jó dolog. Csak sokan nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy felnőtt egy olyan generáció, akinek teljesen természetes, hogy ingyen jut hozzá zenei tartalmakhoz. Erős túlzással ugyan, de ez olyan, mintha a levegőért akarnának fizettetni velünk. Ez egy új helyzet, amire megoldást kell találni, a Lopd el ezt a filmet c. dokumentum film is erről szól: hogyan alakították át a kommunikációt a különböző file-megosztók.

A megosztás is kommunikáció, ill. mostmár bárki lehet tartalom előállító. Az alternatív médiafogyasztók száma egyre nő, és szerintem egyszercsak majd nem lesz szükség a média jelenlegi szerepére. Mindenki maga válogatja össze, milyen tartalmakat akar látni. A fiatalok most sem néznek tv-t, a facebook-ról gyűjtik az információt, hiszen az a hiteles nekik, amiket az ismerőseik ajánlanak, újból “szájról szájra” terjed az információ. Szerintem csodálatos időszak jön, mert ezáltal teret kaphat minden emberben születésétől benne rejlő kreativitás, persze az már egy másik kérdés, hogy ki ismeri fel mindezt magában.

2013. június 4., kedd

Merry-Go-Round - Egy körrel lentebb, mint kéne

Következzék a sorban egy akusztikus duó: a Merry-Go-Round. Egy problémám van csak velük: hogy valóban a sorban állnak, ahelyett, hogy kilépnének onnan és mennének arra, amerre nekik tetszik.

A formáció friss is meg nem is: hivatalosan idén alakult, azonban a páros (Hajdú Anett - ének, Bokor Ádám - gitár) nem most kezdett el közösen zenélni, mindketten a Gigmaker nevű csapat tagjai. Akár írhatnék amúgy róluk is... a legelső találkozásom a bandával sok mindent elárul róluk: a Dürerben volt valami nagyobb hepaj, és épp egy másik koncertre akartam menni, amikor meghallottam a folyosóról őket játszani. Olyan jó funky-s, laza enegiával tolták az egészet, hogy a végén ott ragadtam.

Na de maradjunk most inkább a duónál. Hogy halljátok is, miről beszélek:



Néhány hete volt szerencsém meglesni egy koncertjüket, nagyon jó hangulatot varázsoltak a kiskocsmába (bár hozzá kell tennem, javarészt ismerősökből állt a hallgatóság). Hajdúnak gyönyörű hangja van, Bokor pedig nem csak a 6 húrral, hanem a looperrel is ügyesen bánik, úgyhogy nem volt unalmas a koncert.

Aki kedvet kapott hozzájuk, következő bulit egyelőre nem tudok ajánlani, ugyanis fogták magukat és úgy döntöttek, a nyáron inkább a ciprusi népet boldogítják mindenféle muzsikával.

Viszont őszintén remélem, hogy ha hazajönnek, elkezdenek végre saját dalokat írni... Merthogy erre próbáltam utalni ezzel a kezdeti sorbanállós dologgal. Csak néhány szám látott még napvilágot az ő nevük alatt, és úgy tűnik, egyelőre jobban priorizálják a feldolgozásokat. Pedig ezek mennyivel sokkal királyabbak? Nem? De.