Néhány gondolat A Dalról

Annak a fantasztikus dolognak az örömére, hogy hetek óta folyik nekünk a csapból egy ilyen, hogy A Dal, gondoltam, összegzem az erről kialakult véleményem. Alapvetően két gondolatfonal fogalmazódott meg bennem, egyik a T. Közönségnek, másik pedig a T. Szervezőgárdának és Zsűrinek címezve.

Szóval, nem igazán értem azokat az embereket, akik azért fikázzák a dalokat, hogy mennyire buták, egyszerűek (maradjunk most csak ennél a paraméternél). Ez egy ilyen verseny. A cél egy nagyon egyszerű, nagyon triviális dalocska kiválasztása, amit lehetőség szerint bárki elénekel egyszeri hallás után. Ennyi. Aki komplexebb zenére vágyik, az ne ebben a műsorban keresse a boldogságát.  Ezzel tökéletesen tisztában vannak a dalszerzők és előadók is, nem azért pályáztak ilyen dalokkal, mert csak ennyire képesek. Erre Pély Barnával szeretek példálózni, akit le lehet húzni a a United slágerek miatt, de én azóta emelem a kalapom előtte, meg leborulok, meg minden egyéb, a tiszteletet kifejező tevékenység, amióta hallottam rendes zenét is játszani. Merthogy a pasi ilyeneket is tud, ha akar:

Csak ezt már úgy hívják az okosok, hogy rétegzene, és kevésbé eladható.

Nahde vissza A Dal jelöltekre.
Nyilván, hogy jók-e ezek a dalok, az már egy másik kérdés. Alapvetően az egyszerűség és jóság nem kellene, hogy egymást kizáró paraméterek legyenek, meg hát nem kell minden esetben virtuóznak lenni. Egy bundáskenyeret is el lehet nagyon finomra készíteni, és hát inkább egy jól összerakott bundáskenyér, mint egy elrontott libamáj. (Az már természetesen egy másik kérdés, hogy itt azért volt jónéhány csúnyán odaégetett bundáskenyér.)

Szóval, csak ennyit kérnék, hogy azért ne szidjuk a számokat, hogy egyszerűek, max azért, ha szimplán sz@rok. :)

A másik, amin megütköztem kissé, hogy a zsűri őszinte csodálkozással fogadta ByeAlex sikerét, mondván, hogy  hogy tetszhet egy ilyen szám egy nem ilyen stílusban szocializálódott országban az embereknek.

Drága Zsűri! Itt a tavasz, és hamarosan jön a nyár. Egy-egy szabad estéteken tegyetek egy kört néhány romkocsmában, vagy lessetek ki egy-egy alter fesztiválra, és nézzétek meg, hány ember van ott. Menjetek be bármelyik gimnáziumba vagy egyetemre és számoljátok össze hány fazonon van ugyanilyen sapka. Annyit segítek, hogy az egy kezetek nem lesz rá elég.

Bár ByeAlex zenei kvalitásait most nem minősíteném, az tény, hogy a jelentkezők közül az ő száma állt a legközelebb az alternatív világhoz. Ennyiből örülök, hogy ő nyert, mert ez egy igen fontos jelzésértékkel bír, és remélem, hogy egyszer a zeneipar fontosabb szereplőinek is leesik, hogy az emberek többsége nem kíváncsi már futószalagon gyártott szintipopra.

Ha meg Alex nyerte a lehetőséget, hogy képviseljen minket, akkor már szurkoljunk neki.

Písz :)